Beszámoló a CEPREP vezetőségi üléséről

Nottingham, 2007. szeptember 13-16.

            2006. szeptemberében Brüsszelben létrejött a Kapcsolatügyeletek Európai Chartája szerint dolgozó Kapcsolatügyeletek Európai Szövetsége, a CEPREP. A vezetőség jelenlegi tagjai a szövetség alapító tagjai is egyben: a francia, a vallón és a flamand belga, az angol, a spanyol, a svájci és a magyar kapcsolatügyeleti szövetség. Mindegyik szövetség célja, hogy semleges, barátságos helyen lehetőséget teremtsenek a gyermekek számára, hogy a szülők szakítása, válása után is találkozhassanak a távolélő szülővel, legtöbbször apával, s annak rokonságával. A szövetség egyik fő célja, hogy az egyes országok, szakemberek tapasztalatait összegyűjtse, elemezze, kidolgozzon egy olyan módszert, amely a leginkább megfelel a gyermekek igényeinek, s hogy e tapasztalatok alapján elősegítse, hogy Európa olyan országaiban, olyan területein is létrejöjjenek a kapcsolatügyeletek, ahol eddig még ez a szolgáltatás egyáltalán nem létezik.

            A nemzetközi szövetség vezetőségének a küldöttei idén szept. 13. és 16. között Nottinghamban találkoztak, hogy megbeszéljék az elmúlt év során összegyűlt, s vezetőségi döntést igénylő kérdéseket, és hogy iránymutatást adjanak a következő évekre. Ezt a nemzetközi találkozót úgy szervezték, hogy egybeessék a nagy-britanniai Contact National Association of Child Contact Centres (NACCC) ezévi Nottinghami közgyűlésével. A nagy-britanniai CONTACT közgyűlésén Angliából, Walesből és Észak-Irországból mintegy 182 képviselő gyűlt össze. A skótoknak saját nemzeti szövetségük van, ők nem tajai a NACCC-nak, viszont már ők is készülnek arra, hogy belépjenek az európai szövegségbe, a CEPREP-be. Az európai társaság munkájában a házigazda, Nagy-Britannia mellett ott volt Franciaország, (a vallon és flamand) Belgium, Svájc és Magyarország képviselője is. Magyarországot Hubainé Muzsnai Márta PhD, a MAKAMOSZ küldötte képviselte. Hivatalos kimentését kérte Németország és Spanyolország.

            A találkozó célja egyszerre volt szakmai tudományos, szervezeti, jogi és gyakorlati jellegű. A résztvevők beszámoltak arról, hogy országaikban a szüleiktől távol élő gyermekek számára milyen lehetőség adódik a távolélő szülőkkel és azok rokonaival való kapcsolattartásra, mik ennek törvényi lehetőségei és milyen a gyakorlati megvalósulás. Részletesen tárgyaltunk a tagdíj kérdéséről, valamint a találkozás költségeiről (útiköltség, tolmácsolás, szállás és kosztköltségek), hisz korábban minden részben önkéntesek munkája, részben a tanácskozást szervező szervezet (ország) költsége volt. Idén anyagi problémák miatt nem tudott részt venni a német és a spanyol delegátus.

            Komoly változások történtek az egyes tagországokban, ami a kapcsolatügyeletek finanszírozását illeti. A módszerek is sokat finomodtak az elmúlt év során. Megkezdünk egy rendszeres összehasonlító munkát a jó praxis kidolgozása céljából. A munkát a továbbiakban részben elektronikus levelezés útján folytatjuk, de a személyes találkozásra továbbra is szükség lesz. Elhatároztuk, hogy közös kutatást inditunk az egységes európai sztenderdek kialakitása céljából. Ennek érdekében pontról-pontra részletesen megvizsgáljuk, hogy mi és hogyan történik a válás előtti helyzettől a rendszeres szülői találkozosáig, milyen fázisok vannak, milyen nehézségek és milyen megoldások. Angliában pl. a gyermekeket más elvek alapján „osztják el” a biróságok, mások a lakásviszonyok, másképpen tudnak találkozni. Jelenleg még nagy eltérések mutatkoznak abban, hogy a kapcsolatügyeleteken hogyan fogadják a szülőket, milyen képzettségük, s milyen mandátumuk  van a munkatársaknak? Van, ahol tágabb ölelésű, s van, ahol nagyon körülhatárolt annak lehetősége, hogy mit is tehetnek a kapcsolatügyeleten szolgáló segítők. A helyszínek színvonala, a játékok bősége eltérő lehet még egyes országokon belül is. Bár az angolok – módszerük egységesítése, sztenderdizálása folytán – már nagyon hasonló szolgáltatást tudnak nyújtani az ország egymástól távoleső központjaiban is.

            A szakmai beszélgetések során – mint azt már korábban is láttuk -, nagy elismeréssel fogadták a magyarországi tapasztalatokat. Megállapithattuk, hogy nem egy vonatkozásban előbbre járunk nyugat-európai kollegáinknál, akik örömmel veszik át a mi tapasztalatainkat is. Hadd emlitsek egy konkrét példát is. A franciaországi küldött előterjesztésére körkérdésben válaszoltuk meg, mi történik ha az ügyeleten nyilt agresszió robban ki. Amikor a magyarországi helyzetre került sor, beszámoltam arról, hogy ez a MAKAMOSZ sztenderdje szerint dolgozó kapcsolatügyeleteken ez sosem fordul elő. Az általános csodálkozás után megkérdezték, hogy ennek mi lehet az oka. Elmondtam, hogy mi a kapcsolattartás előtt a két szülővel minden alkalommal mediálunk. Miután a szülők között a találkozásra vonatkozóan a leglényegesebb kérdésekben történt megállapodást irásos szerződésben rögzitjük, ezzel kizárjuk egy esetleges vita, vagy konfliktus lehetőségét. Ezt a gyakorlatot nyugat-európai kollegáink nem mindenhol és nem minden esetben gyakorolják, s felvetődött annak a mérlegelése, hogy ezután a közös európai sztenderdbe pl. ezt be fogjuk épiteni.

            A vezetőségi ülésnek egyik központi témája volt, hogy miképpen lehetne elősegíteni az Európai Únióban, különösen is az új tagországokban a kapcsolatügyeletek kiépitését. Itt a magyaroszági  segítségre különösen is számítanak. Nagy örömmel hallották azt a tervet, hogy székelyudvarhelyi központtal kapcsolatügyeleti mediátorképzést szervezünk. Kérték, hogy a fejleményekről, s bármilyen újabb kezdeményezésről folyamatosan tájékoztassuk a brüsszeli irodát.

            A vezetőségi tanácskozáson, valamint a NACCC közgyűlésén és műhelyein való részvétel számos szakmai találkozásra és megbeszélésre nyújtott lehetőséget. Nagyon örülök, hogy a részvétel mellett döntöttünk, annak ellenére, hogy már kiderült: a kiadásokra most nem kaptunk anyagi támogatást az NCA-tól. Tapasztalatainkat, együttműködésünk eredményeit folyamatosan követni lehet majd mind az európai szövetség (CEPREP), mind a magyar szövetség (MAKAMOSZ) honlapján.

Budapest, 2007. szeptember 21.

Dr. Hubainé Muzsnai Márta